Harlequin

A fa úgy élte életét, hogy belenőtt egy kő. A növény sejtnövekedésével a kő beágyazódott és elválaszthatatlan társak lettek. A fa gyökérhalála után sok mindent elengedett abból, ami ő volt, de a követ nem. A rengeteg tengeri hányódás után azt még el szerette volna mondani a világnak, hogy mellkasában olyan mély fájdalmat, sérülést hordoz, amit talán csak egy cirkuszi bohóc tud megmutatni. A fájdalommal járó tapasztalat ugyanis olyan fontos lett, hogy a bohócnak egyszerre sírni és nevetni is kell. Ez maga a létezés.